Az utolsó nap

Terhességem alatt minden egyes vizsgálatom rendben volt. A szülés is a kiirt időpontra volt. Rendben zajlott le az egész.

Az utolsó nap amit a kórházban kellett töltenünk. Mehetünk haza végre!... vagy mégsem?!

Aznap délelőtti órákban be hívtak a 4napos babámhoz. Fogadott ott egy gyermek orvos.
Közölte...
-Kedves Anyuka, nyugodjon meg hírtelen sokként fogja érni, de attol függetlenül ne mondjon le a kisbabájáról! Nem önök az egyetlen ilyen család és sok örömöt fogják lelni a picibe..
Le voltam dermedve teljesen.
-Mondjon már valami konkrétat! Most mi van?
-Jöjjön, nézze meg, hogy én miért gyanakszom...
megmutatta... négybarázda a kezén...
Már sírva kérdeztem, hogy mi a baja?
-Down szindroma gyanus.... sajnálom
Mint akit jeges vízzel öntöttek nyakon..
Le írhatatlan, amit éreztem. Egy világ omlott bennem össze. Majd meg szakadt a szivem.
-És akkor most mi lesz? (Épp hogy ki jött a számon. )
-Különböző vizsgálatokon kell részt venni.
De nyugodjon meg. Ugyanúgy lehet szeretni egy kis gyermeket aki beteg, mint aki egészséges. És a baba is nagy szeretet fog adni maguknak.

Ki adták a záró jelentést, be jött párom értünk. Meg láttam és egyböl a nyakába borultam, olyan vigasztalhatatlanul sirtam, hogy kellett egy fél óra mire megértette, amit probáltam elmondani.